Kabdebon János: Adagio


Virágzó hajnalokat

Látok a szemedben.

Keresem a kezed 

Minden érintésben.

Mennyi vagy? Harmincnégy?

Vagy inkább ötször hét? 

Tüzet fogott ki a tűztől félt.


Nem baj, ha arra kérsz

Ne legyek más, 

Mint egy darab üveg.

Egy elvesztett medál,

Egy törött kancsó,

Egy éhesen tátongó üreg.

Egy kidobott hintaló,

Ki végig ingázta egy gyermek életét 

S immár csak arra jó,

Hogy várja a baltát

Mely kettéhasítja benne 

A paripát.


Leszek a perceid, az órád!

Nézd, ez a ruha pont jó rád!

Ha felveszel, hozzád simulok.

Kérek még egy kis ultimátumot.


Kérd azt, ne változzak át,

Kérlek, hadd legyek még jó hozzád.

Egy kicsit kérd azt

Legyek az, aki vagy.

Kérj tőlem bármit,

Csak hadd legyek szabad veled.

Hisz börtönöm vagyok nélküled.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS