A szerző rövid bemutatkozása:
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt
élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód
is. Közhelyesen hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár
lassú... Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést,
tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást
fog eredményezni.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért
pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek,
esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?
– A
gimnáziumi éveim alatt a zene töltötte be a központi szerepet az életemben.
Autodidakta módon több hangszeren megtanultam játszani, köszönhetően a rock
zene motiváló erejének. Ebből adódott, hogy érdeklődni kezdtem a dalszövegek
iránt. Olyannyira, hogy magam is elkezdtem írni szövegeket. (Ekkoriban abszolút
nem foglalkoztam a versekkel és a költészettel, de egyfajta előszobának
tekinthetőek ezek a próbálkozások.)
Az
áttörés és az igaz pálfordulat az egyetemen következett be. Az akkori magyar
tanárom, Dr Sánta Gábor tanár úr volt az, aki látott bennem tehetséget
(elolvasva a dalszövegeim) és kérte, hogy bensőségesebben foglalkozzak a
versekkel. Az ő hatására kezdtem el verseket írni, melynek eredménye lett, hogy
megnyertem az egyetemi vers és prózaíró pályázatot. Innentől egy olyan
kapcsolat alakult ki a versek és köztem, amelyben igazán megtaláltam azt az
eszközt, amellyel a legjobban tudom kifejezni magam és az érzéseim.
Az
azóta eltelt idő alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, akik mint barát, mint
mentor funkcionáltak az életemben. Közülük Jagos István, Ernst Ferenc, Nagy
Ilona, és Pilla azok, akik a legtöbbet segítettek abban, hogy megtaláljam a
költői hangomat!
–
Milyen hatások formálták költői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod?
Milyen alkotói körülmények között születnek?
– Alanyi
költőnek vallom magam. Hiszen a verseim jelentős hányada a megélt érzéseim
tükre. A gyerekkori események (legtöbbszőr negatív) azok a mozgatórugók, melyek
igazán el tudnak indítani egy alkotói folyamatot. De nagyon sok esetben egy
érdekes szó, szóösszetétel is generál ihletet, ami azonnal társul is egy
érzéshez. Lényegében bárhol, bármikor születhet vers – hogy közhellyel éljek –,
csak az ihlet találjon meg!
Ami
igazán hatást gyakorol a költészetemre, hogy úgy próbálok írni verseket, hogy a
lehető legsokoldalúbban használjam ki a nyelvünk adta lehetőségeket. Nagyon
szeretek élni a metafórákkal, szójátékokkal, hasonlatokkal, költői képekkel,
hiszen azon felül, hogy egyedivé varázsolják a verset, többszöri olvasásra
sarkalják az olvasót.
– Hogy látod, mi a költő feladata ma?
– A
költő „feladata” sokat változott az idők során. Napjainkra más médiumok
kerültek előtérbe, így főleg a fiatalság számára a versek már alig jelentenek
valamit. Pedig a vers az önkifejezés egyik legjobb példája. A VERS olyan hatást
tud gyakorolni az olvasóra, mint a zene. Tud a mélybe húzni és felemelni (akár
egyszerre is!). Nem utolsó sorban a szerzőnek is lehet egyfajta kúra, gyógymód.
Mindenképp „feladatként” említeném, hogy a fiatalság számára egy olyan
csatornát jelentsen, amellyel azonosulva értékeket, érzéseket közvetít.
– Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási
lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc
közeged?
– A
kortárs költészetben nagyon sok tehetséges szerző publikál, alkot. Viszont
nagyon kevesen kapnak igazi visszhangot… Sok platform teszi lehetővé a
publikálást, a nagyobb körben való ismeretséget, de ez is inkább lekorlátozódik
az oldalt látogató olvasókra. Számos online magazinban is lehet publikációs
lehetőséghez jutni, ami azért is jó, mert aki oda bekerül, lehetőséget kap és
tudja, hogy versét hozzáértő, szakavatott emberek értékelték. (Meghatározó
motiváló erővel bír.) Én is előszeretettel publikálok ilyen platformokon, mert
így visszacsatolást kapok arról, hogy amit csinálok az érdemes a közzétételre.
Sajnos
nem voltam még kortárs eseményen, de ami késik, az nem múlik!
– Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van,
mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?
– Mindenképp!
Az álmom, hogy a munkám fizikálisan a kezemben tartsam. Talán egy szerzőnek ez
a legnagyobb sikere. Amire büszke (a gyermeke) azt a kezében tarthassa. Sajnos
a mai világban ez egy nagy körülményes dolog. Magán kiadáson kívül, nagyon
nehéz kötetet kiadni. (Pedig a borítóterv koncepciójától kezdve a versekig
minden adott lenne már hozzá.)
– Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a
fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?
– Minél
több verset olvassanak, próbáljanak ki minél több versformát, kísérletezzenek!
Kerüljék a közhelyeket! A legnehezebb dolog megtalálni a saját hangot.
Keressenek egy mentort, aki tanácsokkal látja el őket, ez elengedhetetlen.
Publikáljanak minél többet, több helyen. Próbáljanak bekerülni olyan online
felületekre, amelyek szelektálva publikálnak, így visszacsatolást tudnak kapni
arról, hogy amit csinálnak az elég jó e már. Ami pedig a legfontosabb: sose
adják fel, ha valahonnan esetleg visszautasítják őket, viseljék a kritikát és
okuljanak belőle, a megfelelő alázat nélkülözhetetlen!
A
szerző legújabb verse oldalunkon:
Amikor szerelmes vagyok
Teáskanállal vettem csak belőled,
és egy pohár csendben feloldódtál.
Ittam minden gondolatod, amit a
pillantásoddal az italomba szórtál.
Az éjszaka bonbonként csomagolt ki,
nassolt a testmeleg desszertedből.
Majd éjfél előtt még egy dupla kávé,
tudod, abból a koffeinmentesből.
TV-képernyő szürke keretében
ötven árnyalattal színesebb látvány:
Fejem kulcscsontjaidhoz idomult,
s lettél a memóriahabos párnám.
Most kis kifli, nagy kifli pózban fekszünk.
Aludttej csak az álom a párnámon,
mintás szalvéta a bőrünk hozzá,
míg a nap reggelizik a párkányon.
A
szerző további versei:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/B%C3%ADr%C3%B3%20Rudolf
.jpg)
