MVDH társalgó // interjú Bíró Rudolffal


A szerző rövid bemutatkozása:

Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Közhelyesen hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú... Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni.

 – Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?

 – A gimnáziumi éveim alatt a zene töltötte be a központi szerepet az életemben. Autodidakta módon több hangszeren megtanultam játszani, köszönhetően a rock zene motiváló erejének. Ebből adódott, hogy érdeklődni kezdtem a dalszövegek iránt. Olyannyira, hogy magam is elkezdtem írni szövegeket. (Ekkoriban abszolút nem foglalkoztam a versekkel és a költészettel, de egyfajta előszobának tekinthetőek ezek a próbálkozások.)
 Az áttörés és az igaz pálfordulat az egyetemen következett be. Az akkori magyar tanárom, Dr Sánta Gábor tanár úr volt az, aki látott bennem tehetséget (elolvasva a dalszövegeim) és kérte, hogy bensőségesebben foglalkozzak a versekkel. Az ő hatására kezdtem el verseket írni, melynek eredménye lett, hogy megnyertem az egyetemi vers és prózaíró pályázatot. Innentől egy olyan kapcsolat alakult ki a versek és köztem, amelyben igazán megtaláltam azt az eszközt, amellyel a legjobban tudom kifejezni magam és az érzéseim. 

 Az azóta eltelt idő alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, akik mint barát, mint mentor funkcionáltak az életemben. Közülük Jagos István, Ernst Ferenc, Nagy Ilona, és Pilla azok, akik a legtöbbet segítettek abban, hogy megtaláljam a költői hangomat!

 – Milyen hatások formálták költői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között születnek?

 – Alanyi költőnek vallom magam. Hiszen a verseim jelentős hányada a megélt érzéseim tükre. A gyerekkori események (legtöbbszőr negatív) azok a mozgatórugók, melyek igazán el tudnak indítani egy alkotói folyamatot. De nagyon sok esetben egy érdekes szó, szóösszetétel is generál ihletet, ami azonnal társul is egy érzéshez. Lényegében bárhol, bármikor születhet vers – hogy közhellyel éljek –, csak az ihlet találjon meg!
 Ami igazán hatást gyakorol a költészetemre, hogy úgy próbálok írni verseket, hogy a lehető legsokoldalúbban használjam ki a nyelvünk adta lehetőségeket. Nagyon szeretek élni a metafórákkal, szójátékokkal, hasonlatokkal, költői képekkel, hiszen azon felül, hogy egyedivé varázsolják a verset, többszöri olvasásra sarkalják az olvasót.

 – Hogy látod, mi a költő feladata ma?

 – A költő „feladata” sokat változott az idők során. Napjainkra más médiumok kerültek előtérbe, így főleg a fiatalság számára a versek már alig jelentenek valamit. Pedig a vers az önkifejezés egyik legjobb példája. A VERS olyan hatást tud gyakorolni az olvasóra, mint a zene. Tud a mélybe húzni és felemelni (akár egyszerre is!). Nem utolsó sorban a szerzőnek is lehet egyfajta kúra, gyógymód. Mindenképp „feladatként” említeném, hogy a fiatalság számára egy olyan csatornát jelentsen, amellyel azonosulva értékeket, érzéseket közvetít.

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – A kortárs költészetben nagyon sok tehetséges szerző publikál, alkot. Viszont nagyon kevesen kapnak igazi visszhangot… Sok platform teszi lehetővé a publikálást, a nagyobb körben való ismeretséget, de ez is inkább lekorlátozódik az oldalt látogató olvasókra. Számos online magazinban is lehet publikációs lehetőséghez jutni, ami azért is jó, mert aki oda bekerül, lehetőséget kap és tudja, hogy versét hozzáértő, szakavatott emberek értékelték. (Meghatározó motiváló erővel bír.) Én is előszeretettel publikálok ilyen platformokon, mert így visszacsatolást kapok arról, hogy amit csinálok az érdemes a közzétételre.

 Sajnos nem voltam még kortárs eseményen, de ami késik, az nem múlik!

 – Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?

 – Mindenképp! Az álmom, hogy a munkám fizikálisan a kezemben tartsam. Talán egy szerzőnek ez a legnagyobb sikere. Amire büszke (a gyermeke) azt a kezében tarthassa. Sajnos a mai világban ez egy nagy körülményes dolog. Magán kiadáson kívül, nagyon nehéz kötetet kiadni. (Pedig a borítóterv koncepciójától kezdve a versekig minden adott lenne már hozzá.)

 – Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?

 – Minél több verset olvassanak, próbáljanak ki minél több versformát, kísérletezzenek! Kerüljék a közhelyeket! A legnehezebb dolog megtalálni a saját hangot. Keressenek egy mentort, aki tanácsokkal látja el őket, ez elengedhetetlen. Publikáljanak minél többet, több helyen. Próbáljanak bekerülni olyan online felületekre, amelyek szelektálva publikálnak, így visszacsatolást tudnak kapni arról, hogy amit csinálnak az elég jó e már. Ami pedig a legfontosabb: sose adják fel, ha valahonnan esetleg visszautasítják őket, viseljék a kritikát és okuljanak belőle, a megfelelő alázat nélkülözhetetlen!


A szerző legújabb verse oldalunkon:


Amikor szerelmes vagyok

Teáskanállal vettem csak belőled,
és egy pohár csendben feloldódtál.
Ittam minden gondolatod, amit a
pillantásoddal az italomba szórtál.

Az éjszaka bonbonként csomagolt ki,
nassolt a testmeleg desszertedből.
Majd éjfél előtt még egy dupla kávé,
tudod, abból a koffeinmentesből.

TV-képernyő szürke keretében
ötven árnyalattal színesebb látvány:
Fejem kulcscsontjaidhoz idomult,
s lettél a memóriahabos párnám.

Most kis kifli, nagy kifli pózban fekszünk.
Aludttej csak az álom a párnámon,
mintás szalvéta a bőrünk hozzá,
míg a nap reggelizik a párkányon.


A szerző további versei:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/B%C3%ADr%C3%B3%20Rudolf


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!