Elbolyongtam a világba
itt-ott megpihentem,
de szolgálni sosem tudtam
a cselszövő bitangokat,
bármit is ígértek
a szó tüskés dorongjával
rájuk vertem
sehol maradásom nem lelhettem
a kétségbe esés erdejébe
mind mélyebbre menekültem.
Nem lettem mártír
csak befelé szenvedtem
alkalmanként nyakkendőt kötöttem
kicsit megkóstoltam a habosabb oldalt
ízlelgettem, de megszokni
vén fejjel lehetetlen.
Nem voltam igaz ember soha,
seggnyaló sem lettem,
szegénységem rongyaiba
szerényen, tisztán temetkeztem.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
