rászaladhatsz, markodba szedheted
aztán felgörgeted és imádkozol
csak egy hóemberig legyen elég
újraértelmezhetsz mindent
a templomban meszeltek így
régen az új protestánsok
miután kidobták a hájas
aranygyűrűs barátot
egyszer majd nem gyötör, ami fehér
egyszer majd feloldoz valaki
de addig teríts le vele asztalt
vasárnapit, lakodalmast, mindegy
egyél-igyál, a fájdalom
majd úgyis megtalál
tágra nyitja rád szemét
mint bolondra, kire már rá is unt
hajtsd össze szépen színek szerint
az emlékeket, ígéreteket
dobd rájuk a fehér leplet
s ne szégyelld, nem loptad őket
nehéz így ez a lepel nagyon
összekuszálódik a széllel
tudtad, hogy egyszer így lesz
mégsem hitted sohasem
és most már hiába akarod
nagy S-el írni a sírást
ki hinné rólad, hogy képes vagy rá
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
.jpg)
