Ki vagy te
szelíd suttogás
bátor szívem beléd zuhanva
ébren álmodik
miféle szavakon túli világ
isteni ige melynek alámerülök
ringató rejtelmeibe
Ki vagy te
tűző napon a forróság
elveszek homokszemeiben
ablaküvegen jégvirág lehelet
ha összeolvadás belereszketek
miféle hullámzó varázs
aminek nem engedhetek
Ki vagy te
magad a derű
hangjai a mélabús mélyhegedűn
miféle meztelen szomjúság
takarja ki a szívem
szépséged sodró tengere
miféle titok hatol át sejtjeimen
Ki vagy te
képzeletembe oltva
szédülettől elakadt lélegzetem
tollpihe amit te küldtél ide
tintacseppből születő betű
miféle barlangból bújtál elő
te lázas szivárvány-jövő
Ki vagy te
egy kis verssor a lapon
ahol van hely még egynek
oszd meg velem a fehér mezőt
mellkasomban miféle távolság
dobog miféle felhőszakadás
miatt nem jöhetsz közel
Ki vagy te
ugyanazon metszően
kék ég alatt miféle látomás
hiszen még sohasem láttalak -
csak kiálts s én elhallgatok
útjára bocsájtom hajónkat
elcsendesítem ábrándjaim
rólad
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
