Éles Anett: Szívhang


Hallod-e a szívhangot, barátom? 

Könnyező, árva gyermekek szívhangját, 
a házukban megfagyó nagyszülőkét,
csatába induló, épphogy nagykorút, 
resszkető, fázó, félő éhezőkét? 

Látod-e már a Föld haláltusáját? 
A süllyedő hajón közeleg a vég, 
s mi fontos, még mindig csak az maradt,
hogy kihez gördül majd a kormánykerék. 

Mert végül mi is az embernek sorsa? 
“Ysa” por és hamu vagyunk e földön,
elveszett üledék tenger fenekén,
újra és újra megfizetett kölcsön. 

Egy Isten van: a becsület. Meg ott van 
a mindenki más külön igazsága, 
mit a nép majd állva, balgán ünnepel
szép cicomaként felszórva egy fára.

A kenyér kevés, lakj hát jól a szóval, 
mi a lelkekben acélos, hűvös kés, 
markolata izzik - örül ki fogja-,
húsokba kanyarít a rút szenvedés! 

Add Uram, hogy némuljon meg a világ,
és hazug szót ne szóljon senki szája! 
Ki mint tesz, annyit ér, ne fedje senki
hangját hamisan felkent pap csuhája!

Dobbanjon egyszerre minden szívverés, 
ahogy csatában visszhangzó dob pereg!
Hallod-e már a szívhangot, barátom? 
A Föld szíve szól, és minden megremeg!


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS