Hallod-e a szívhangot, barátom?
Könnyező, árva gyermekek szívhangját,
a házukban megfagyó nagyszülőkét,
csatába induló, épphogy nagykorút,
resszkető, fázó, félő éhezőkét?
Látod-e már a Föld haláltusáját?
A süllyedő hajón közeleg a vég,
s mi fontos, még mindig csak az maradt,
hogy kihez gördül majd a kormánykerék.
Mert végül mi is az embernek sorsa?
“Ysa” por és hamu vagyunk e földön,
elveszett üledék tenger fenekén,
újra és újra megfizetett kölcsön.
Egy Isten van: a becsület. Meg ott van
a mindenki más külön igazsága,
mit a nép majd állva, balgán ünnepel
szép cicomaként felszórva egy fára.
A kenyér kevés, lakj hát jól a szóval,
mi a lelkekben acélos, hűvös kés,
markolata izzik - örül ki fogja-,
húsokba kanyarít a rút szenvedés!
Add Uram, hogy némuljon meg a világ,
és hazug szót ne szóljon senki szája!
Ki mint tesz, annyit ér, ne fedje senki
hangját hamisan felkent pap csuhája!
Dobbanjon egyszerre minden szívverés,
ahogy csatában visszhangzó dob pereg!
Hallod-e már a szívhangot, barátom?
A Föld szíve szól, és minden megremeg!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
