Kietlen helyeken, hit tépázta tájon,
magány az úr.
Fél szemünk bekötve, fogoly a szellemünk,
megtorpanunk.
Tenger kéj vesz körül, ködalak kígyózik,
meztelen.
Kelméből áradó, színpompás érintés,
kéjlepel.
Elhunyt szavak felett uralkodó strázsa,
kígyó az úr.
Gerincembe rejtem agyamnak kulcsát,
szívem a lyuk.
Keresd a madár rajt, szivárványt dél tájban,
állj, ne fuss!
Csermelydalt, kék eget, kelengyét, szerelmet,
adjon az Úr!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
