Szólíts magadhoz, Nagy égi szellem!
Olvassz magadba, te Végtelen tudat!
Háborúmat ím elvesztettem,
gyóntasd meg hát tékozló fiad!
Nincs ruhám, meztelen vagyok,
izzó érc csattog bordáim között.
Vakon állok így éhezőn ,megváltatlan.
hideg kristályszívem darabokra törött.
Ölelj kebledre fényes glóriádban,
etesd meg éhező hitem!
Lángol alakom a mindenségbe zártan,
füstölgő roncsaim most elébed viszem!
Virrassz értem, a bús emberért,
gyújts egy gyertyát titok nevemnek.
Letérdelek a jóságod előtt,
tedd vállamra világsúlyú kereszted!
Oldd fel lelkem, utolsó szavaddal,
simísd ki arcom sírba omló árkait!
- hisz mégiscsak Ádám fia lennék!
Magamra vettem a bünbeesés átkait,
vigyél magaddal, ne hagyj egyedül itt!
Elmédben már aludni szeretnék!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
