Húzd föl a redőnyt,
hadd essen be az este.
Kék fénycsíkok folynak,
rojtos szürkeség vibrál.
Alkalmi ágy, hűtlen
szerető, megvetve.
Meztelenedik az öröm,
a hideg csillagok
távolodnak egymástól,
csak a leghosszabb álom
közeleg, a félelmek
színekre bomlanak.
A nap lubickol,
tisztálkodik az éj
fekete levében.
Fekete – mondjuk,
pedig az igazit még
egyikünk sem látta.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
