hajnali párát szikrázik a tested
de gyáva vagyok még az élethez
- rossz idő jár a szavak kellenek
pár mozdulat bilincsel a lényeghez
zavart keltek és lassan feloldom
mert a kezdet egyben véget jelent
- lelked rezdüléseit eloltom
s ahogy kívántad körülfog a csend
nem tartozom csupán férfiakarással
- ahol naponta módosul a kép
osztozom veled tüskés bogánccsal
ha formádra hangolódik a derék
minden ölelésem emléket áraszt
- a valóság keresztet birtokol
sejtjeim támadják az immunválaszt
s lehúz a mélybe a tüzes jégszobor
tízezer éjszakára született a vágyam
füstbement szemed csontomig hatol
romlásból készült friss betonágyam
megtart és fölvértez a pálmabor
nem őriz tavasz a romlásban hiszel
- maradék óráim ha lejárnak
veszekszel magaddal s a semmivel
és láttam éjjelét a meztelen csodáknak
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
