amit most nézünk absztrakt
olvadt és üveg
kőrengetegből kinőtt acél
vörös porgomolyagban izzad a néző és az aki néz
arcomon a szél szigora
mert amit most nézünk absztrakt olvadt és üveg
hajnalok ködében
sistergő csillagok
a város siet
*
hajamban turkálsz
alszom álmodom
behúnyom szemem
igen csókolj
szállnak a percek
tested forró föld öléből
gyújtott lángot
virágok változnak évszakok jegyében
felhő fakaszt vizet
lobogó vizek fürösztik a kisdedet
öregek is mennek az úton jajongó vénasszony a szél
*
pipacsok és kelepelő gólyák
én egyiknek sem hiszek
a fákon a levél
virágzásra várok
és lesz hő és izzó nyár is
a levegő olvadt üveg
*
kövér cseppekkel
nyakamba csordul az eresz
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
