a nap szirmai összegyűrődtek
arany arca megkopott zománc
foltokat rajzol
forró lávakönnye
lassan folyik alá
a rongyos felhők szélén
kenyér és víz
sületlen cipó
testes vörös illene mellé
rubint akár a vér
festék pereg a padokról
a borostákra morzsa tapad
a terítő nélküli asztalok
körül búsul aki él
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
