Szemerédi Izabella: szégyen


leszorított mellek alá préselt vágyak
de nem az ölre csak a teljességre
amit az élet elvett vagy meg sem adott
ártatlanságom hogy a testem régen halott
ezért állok merev háttal meztelen
összekulcsolt sötétben a csendben
remegő gyermek a felnőttek mocskában
mert tiszta a lelkem
vagy csak szégyellem magam
mindenki helyett
hogy kopasz vagyok

vágyakból születtem álmodozóvá

hogy ne akarjak ennek a világnak a része
lenni


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS