Minden illúzió, mit a világ
mutat, szemfényvesztés, varázslat,
csak a hitem istenbe a vasakarat,
mégis, hiába vetek keresztet,
belezuhanok az ürességbe,
de érzem, nem a lelkem csal meg,
csak az eszem mond fel nekem.
ringatom magam az illúzió bölcsőjében,
lelkem remél, szívem vágy, agyam akar hinni,
hogy szemem nem csal,
szívem igazat súg:
és minden az, ami van és nem az, ami nincs.
miért hal meg Jézus minden nap,
mert illúzió csak mit a világ mutat(?),
bűnünk minden percben öl(!),
és hiába vérzik újra a szent seb,
és hiába áll ma is, golgotán a kereszt,
bűnünk újra tenyészik, én hiába vezeklek.
csörömpölve hull a jaj a kőre,
roppanva kel a hajnal, ébredjünk végre(!),
mert reggelre a világ véres napra lel,
elveszik még az illúziónk is örökre.
a valóság belém mar,
mint farkas mar a húsba, morogva, tépve,
ahogy felemészti létünket a káosznak rendje.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
.jpg)
