Hullik alá cserép, élesen, törve,
szavad jegét olvasztja ökölbe,
marad mégis kemény,
marad mégis penge,
még ha virágot lehelne,
akkor is csak ütne,
akkor is csak ütne.
Oltárt állítunk a viharnak, lássa:
Mi tiszták voltunk,
bennünk nem volt mocsok,
és mégis,
sarat köpünk,
sárból áll a várunk,
viharból és sárból,
fullaszt minket,
nem apad, nem apad,
egyre csak dagad,
míg szétszaggat minket,
és hiába szólunk;
Pedig mi tiszták voltunk.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
