elmosódott hártyáinak nekifeszülnek
keretbe foglalva a színek alakok mondatok
amiket valamikor az anyja nem rágott meg jól neki
mint a húst talán élesebb késsel kéne
próbálkoznia ott egyedül a sarokban
ahol görnyedve ráremeg az ösztön árnyékára
a tudat hogy-nem péter a jános és nem az övé a penge
a megnemszületett sohamindenségnek okán
lehajtott jézusarc pedig csak félig van készen
hiszen önszántából fogja letenni úgyisszentéletét
mire számot vet-lesz egy áruló
nem is tizenhárman ülnek az asztalnál
ez az utolsó vacsorád! - szólt rá az atyja
ő pedig elvágta a torkát a csirkének
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
