Nem vagyok bábu egy kirakatban,
nem vagyok kirakós – kirakatlan.
Bár, ha hinnem néha nagyon nehéz,
egész vagyok, teljesen kész.
Anya szült, és nem készültem gyárban.
Mi, emberek, vagyunk még így páran.
Kibújtam, hogy megrepedt a burok,
s ma már tudom, hogy semmit sem tudok…
Markoltam gyakran sarat, homokot,
s tettem olyat, mi bajt okozott.
De mára cserép lettem, törékeny,
gyenge vagyok, nincs semmi fölényem…
S ahogy évszakok múlnak, haladnak,
már tudom, kevés vagyok magamnak...
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
