Komorságra lenne oly sok okom.
Ezer redő mélyül homlokomon.
Rám lidércek, ködkarok hajolnak,
s ha ilyen a ma, mit hoz a holnap…
Köröttem sűrű, tejfehér a szmog,
ember, állat fullad, a lég vacog.
Reszket mezítelen most annyi ág.
Rög-közönybe fordult a nagyvilág.
Hogy itt vagyok, novella, kisregény.
Csak néha villan kóbor, pille fény.
Sötét van még, s jéghideg különben,
és eltévedek a sűrű ködben.
Mégsem engedek, hitem ma konok –
és tűnnek el mellőlem a romok.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
