Mintha holmi lenne, tartósan hiánycikk,
a köztudat tárgyiasított szükséglete,
melyre a kereslet nagy, kínálat nincs,
s a helyettesítő sem elégít ki,
legfeljebb egy ideig beéred vele.
Azt mondják, keresni kell,
az utolsó morzsája a tiéd lehet,
ha harcolsz, és ráveted magad.
Ha marad, jutányosan megszerezheted
vagy elhappolhatod, ha szemfüles vagy.
Ez az utolsó csepp, a kút az űrtől kong,
és Forrásra szomjaznak a szívüregek.
De ha sérült a palack, szétfolyik a bor,
hiába van, nem ízlelheted.
Ne hidd, hogy nincs, hogy vágynod kell rá,
hogy érdem szerint kiosztott kincs.
Ne hidd el, hogy neked nem jár,
s ha koldulod, hálád embertelenül összezsugorít.
Ne keresd, csak tudd azt, hogy van,
függőleges és vízszintes vonalak
metszéspontjába szegezve, átszüremlik
a látszatvilág eltömött pórusain,
a szmogot lehelő aszfaltrepedésen,
ott van a sírásban és a nevetésben,
amikor jó és amikor fáj, a gyomor szűkülő zugait
bélelve vár, hogy észrevedd, hogy végre meglásd
a közhelyekben, azok alatt s felett,
közel a nyomorhoz és a fényűzéshez,
a nyüzsgő sejtekben és a nyugovókban.
Csak érezd, hogy van! Létezik és mindig elég.
Nem szól és nem javít ki, hogy nem fogyott el
és sosem kevés. A szeretet van, volt, lesz és marad.
Arra vár, hogy felé fordulj és átadd magad.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
