a jókor, jó helyen bölcs kövére
még sohase tudtam ráhibázni,
nem nézem, az út csúcsra fölér-e,
tán gps kéne, vagy akármi.
valahonnan rossz vért örököltem,
egy gyalog is üti vezéremet,
futóm sem ér át, ha a lámpa zölden
villog, keresztezik más érdekek.
maszkom lemostam, se smink, se rúzs,
nem rágódok már rég lejárt kekszen.
szürkéhez jól áll a blue és a blues,
a tükörben magamhoz öregszem.
rejtélyes ujj rajzolja visszér-sors
elágazását a belsőcombon,
már nyilall a forgó, roppan a porc,
és narancsbőrnél rögösebb gondom.
dajkálnék unokát, s ha elesett,
térdét puszilnám, katonadolog,
ha ez így marad nagyi sem leszek,
a család zsánerképe lecsorog.
csak vászon marad és natúr keret,
tán megér pár ezrest az ecserin.
az anyagin túl van, ki úgy szeret
hogy feledteti tévképzeteim?
én nem tudtam ráérezni soha
a boldogság könnyed ösztönére,
hiányzik még egy csipetnyi csoda,
mint festék a hajtincs ősz tövére.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
