Péntek, október 13.
Irány kelet, északkelet.
Borús idő. A kapitány káromkodva
jár fel-alá a kabinjában. A Nap,
ami a hajó körül
kering, nem a miénk
többé.
Szombat, október 14.
Irány kelet. Reggel heves
széllökések, aztán szélcsend.
Délelőtt az egyik
utas elköszönt.
Gondolatban hazafelé
kormányozzuk
a hajót.
Vasárnap, október 15.
A kapitány leállítatta a gépeket.
A csönd oszlopnyi
lábakon áll, lilásan feszül
rajtuk a bőr –
Hétfő, október 16.
Kártyázunk.
A kapitány a fedélzeti korlát
mellett áll, a vizet
nézi.
Kedd, október 17.
A vontatóhálóban férgek
és tengeri csillagok.
Az egyik matróz halotti
inget vesz fel,
és kijelenti:
mától ő a kapitány.
Szerda, október 18.
Egyre szilárdabbá válnak
az álom tárgyai.
Összezár fölöttünk
a felhőtakaró: nincsen már
mélység, nincsen már
víz sem –
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
