A csendbe csurgó időben
megérkeztél - úgy vártalak!
Mellkasomon most megpihensz,
ahogy kezekben kártyalap.
Rám lelt valami fénysugár,
mint pillérek közt elhalad,
nyálkás, de mégis bársonyos,
legpuhább párnám kis hasad.
Pulzál benned a létezés,
szívecskéd rajtam dobog,
szinte látom a léptedet,
érzem, a kezemet fogod.
Az életembe sétáltál
egy közös lélekhídon át,
hamvadó lett az árva mély,
elért hozzám az anyaság.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
