Elfeküdtem a szívek heverőjén,
Elengedtem a világ levegőjét.
Se tér, se lég, csak remény!
Elég! Ne nézd! Az enyém!
Most zártam be kapuit,
Talán holnap ugyanitt...
Levelemből láttam hamvait,
A szó nem talált meg, nem szabadít.
Mikor a lélek léket kap,
Mert fájdalommal ütközött,
Mikor az élet téged ad,
Minden másnapnak öltözött.
Valódi a csend a szobában,
Nincs huzat, még ablak sincs nyitva,
Csak a szív ébredt holtágban,
Zátonyom a pillanat, süllyednék, ha Te itt vagy!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
