G. Makra Ildikó: Már nincs jelen...

Hosszú évek óta nincs jelen,

s állok itt, mint koldus nincstelen.

Nem szabad, hogy visszasírjalak,

mert emlékezni hamis… salak…

De mégis meg kell kísérelnem,

hogy megtaláljalak egy jelben,

egy fűszálban, a rég-tavaszban,

a régi úton, hol szaladtam,

szaladtam feléd önfeledten…

Már ezt is majdnem eltemettem…

Védelmező árnyadba bújtam,

s az megvédett fagyban, búban.

Távol vagy hosszú évek óta.

Szárnyad mint védtelen fióka, 

keresem, keresem… s cipelem

terhem ma is, hogy nem vagy jelen…

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!