Hosszú évek óta nincs jelen,
s állok itt, mint koldus nincstelen.
Nem szabad, hogy visszasírjalak,
mert emlékezni hamis… salak…
De mégis meg kell kísérelnem,
hogy megtaláljalak egy jelben,
egy fűszálban, a rég-tavaszban,
a régi úton, hol szaladtam,
szaladtam feléd önfeledten…
Már ezt is majdnem eltemettem…
Védelmező árnyadba bújtam,
s az megvédett fagyban, búban.
Távol vagy hosszú évek óta.
Szárnyad mint védtelen fióka,
keresem, keresem… s cipelem
terhem ma is, hogy nem vagy jelen…
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!