rongyos a hótakaró
félfogát mutatja a tél
lusta a reggel minek kelne
felhőtől fűtve a dunna
nyakát sem tekeri
álmosan is rálát a köldökére
valaha ilyentájt szemeztem a nappal
előttem libegett csinos szoknya
sugarakból szőve vakított
arcát szemérem takarta
égett a lába két nyárfa
ecsetje szálkás ilyenkor
ha nem nézném az idilli képet
hogy feledném el a kórházi ágyat
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
