Idegenül ver itt a szívem,
sok itt a zaj, sok a sugár.
Nagyon szeretnék visszamenni:
a hallgatás barlangja vár.
Magányom sziklaboltozatja,
sötét, sok-esztendős tanyám,
ahol a vérem dobbanását
tanútlan csendben hallanám.
Barlangtüzem ki nem világít,
fájdalmam szirtbe zárt titok.
Panaszaim sötétbe dermedt,
alaktalan stalagmitok.
S a mély ha néha megmorajlik,
hallgatom: künn a szél szalad –
s a sorsom szent búvópatakja
tompán zuhog a föld alatt.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
