ablakomba fényéből
nekem is jutott,
ezüst folyó, szobámban
kanyarog és locsog a csönd
sápatag habjain.
Éjjel van megint, itt vagyok,
ágyamba fényedből
nekem is jutott,
hajadban ezüst idő
hunyorog, ajkadon a csók
mint harmat ül szirmokon.
Éjjel van megint, itt vagyunk
érkötegeinkben a vér
buzog, a vágy felragyog,
ölünkbe költöztek
a csillagok és örvénylő
sóhajok csordulnak a falakon.
Éjjel van megint, maradunk
egymásnak hajnalig
megállt a föld velünk
nem forog, hallgat a szél
odakint, bent a csönd
a legszebb szó, amit
mondhatok most és
mindörökké.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
