Horváth-Tóth Éva: Éjjel van megint

Éjjel van megint, itt a hold,
ablakomba fényéből 
nekem is jutott,
ezüst folyó, szobámban 
kanyarog és locsog a csönd
sápatag habjain.

Éjjel van megint, itt vagyok, ágyamba fényedből
nekem is jutott,
hajadban ezüst idő
hunyorog, ajkadon a csók
mint harmat ül szirmokon.

Éjjel van megint, itt vagyunk érkötegeinkben a vér
buzog, a vágy felragyog,
ölünkbe költöztek
a csillagok és örvénylő
sóhajok csordulnak a falakon.

Éjjel van megint, maradunk egymásnak hajnalig
megállt a föld velünk
nem forog, hallgat a szél
odakint, bent a csönd
a legszebb szó, amit 
mondhatok most és 
mindörökké.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!