H. Gábor Erzsébet: Verset írok rólad

 

Verset írok rólad, míves rímbe fonlak, nem lehetsz egy fél szó, félbehagyott mondat, erős tölgyfa voltál, nem csak holmi árnyék… Gazdag lombod alá oly szívesen állnék, de az oltalmad már régen másé, kedves, arcom száraz bőre könnyeimtől nedves. Dalba komponállak, hangjegyekbe rejtlek, s életemben egyszer végigénekellek. De ha így se múlnál, imát mondok érted, s eltemetlek bennem mindörökre téged.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!