Horváth Piroska: (Ön)érzet



Alkony-könnyeit arcomról
letörölném gyorsan,
huncut redőcskéimet is
le kéne, hogy mossam,

néha, mint vaj a kenyérre,
elolvadok – lágyan,
só került most a kávémba,
bár, én cukrot szántam,

citrom vagyok tea mellett -
megcsókolt a klimax,
egy csepp méztől hatásvadász –
keserédes grimasz,

félszáz év az már nem semmi,
dérbe hullt a nyaram,
csak egy van, amit adhatok –
mindenkié szavam...

...zacc ücsörög csészém alján,
fekete a leves,
karcsúságom rég a múlté,
a mellem sem feszes,

mesevilág közepében
ülök – tündérien,
– tükröm, tükröm, mondd meg nekem
hajamismijen"

néhanapján rám süt a nap,
akkor picit fénylek,
koronától hullott tincsem –
de legalább élek...


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!