Horváth Piroska: (Ön)érzet

Alkony-könnyeit arcomról

letörölném gyorsan,

huncut redőcskéimet is

le kéne, hogy mossam,

néha, mint vaj a kenyérre,

elolvadok – lágyan,

só került most a kávémba,

bár, én cukrot szántam,

citrom vagyok tea mellett -

megcsókolt a klimax,

egy csepp méztől hatásvadász –

keserédes grimasz,

félszáz év az már nem semmi,

dérbe hullt a nyaram,

csak egy van, amit adhatok –

mindenkié szavam...

...zacc ücsörög csészém alján,

fekete a leves,

karcsúságom rég a múlté,

a mellem sem feszes,

mesevilág közepében

ülök – tündérien,

– tükröm, tükröm, mondd meg nekem

a „hajamismijen"

néhanapján rám süt a nap,

akkor picit fénylek,

koronától hullott tincsem –

de legalább élek...

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!