Éles Anett: A sikolyok csak a szomszéd házig érnek…



Ne engedd a fiad háborúba!

Rút, aljas bogáncs ez, mely húsba váj,

s csak a hatalmasoknak nem fáj,

mert fehér ingujjban fegyvert vágnak

szegény népükhöz a kenyér helyett.

Menj és ölj, mert a haza most kéri!

Gyilkold a másik embert, ki védi

csak saját földjét, és olyannyira

nem akarta ő, mint ahogy te sem

a kezébe megálmodott halált.

Gyűlöletükből lobbant ez a tűz,

s a máglyán ártatlanok égnek,

ördögi és gaz minden háború,

a sikolyok csak a szomszéd házig

érnek. Árvák, özvegyek könnyei

odafentről nem hallhatók. Csupán

dátumok vannak rideg sírkövön.

Méhekből álmodott kis életek

elhalnak, anyák féltett fiait

ragadja el a fekete közöny.

Szomorú éjjelen a párnába sírt

forró tengert csak a komor falak

szorítják maguk közé, és őrzik

rezzenéstelenül, némán a kínt:

Foggal, körömmel fejfába vésve

álmaid, szeretted, önnön magad,

sajgó sebed míg, élsz, addig lüktet,

a háború nyomorít, pusztít, ragad!

Csak a nagyurak nem háborúznak.

Döntenek szép kesztyűs kézzel távol,

a világ fel nem nőtt felnőttei,

saját érdekeik szerint hajtva

ital mellett életről, halálról.

Szerelmes ifjú készül a frontra,

oly álmot gyilkolni, mint az övé,

pedig barátok lehetnének tán,

vagy ellenfelek, de kézfogással

egy dicső és díszes olimpián.

De a háború aljas, és mindent

megöl, pusztul a rét is a napon,

az ember csupán egy darabáru,

és vérrel írt, hűvös számadattá

zsugorodik a kis papírlapon,


vagy még halála ennyi sem talán.


A Feltámadunk a temető falán

sovány ígéret.

A sikolyok csak a szomszéd házig érnek…

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS