Horváth-Tóth Éva: Csigaház

 
Körém nőtt észrevétlen megannyi mésztekervénnyel az a különös csend, amit a lélek hall, a szív érez, a testnek meg sajgó zaj a reccsenő padlólap, a kongó szobabelső, nem létező cipőtalpak csosszanó nesze, egy képzelt kattanás a bejárat ajtaján, és egy ismerős sóhaj, a mellettem lévő párnán, pedig nincs is ott senki sem… Körém nőtt tekervényeivel és csontjaimba építette meszes vázát a magány, én meg elrejtőztem benne és csendben hozzá nőttem, mint csigához a csigaház.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS