Hallatszik-e szavam a nagy pusztaságban?
Megért-e valaki Bábel zavarában?
Mit kezdjek a világ kapzsi vásárában,
senkinek sem kellő ritka portékával,
hol a szív értékét semmibe se veszik,
csak az olcsó, silány bóvlikat keresik?
Mindazt, ami könnyű, egyszer használható,
s ha divatját múlta, könnyen eldobható.
Illik felhalmozni minden újdonságot.
Árulják a tudást, örökifjúságot,
szürke napjainkhoz van ezernyi festék,
ki lehet cserélni a hitet, az eszmét,
cserélhetünk arcot, válthatunk alakot,
vehetünk szerelmet, akár egy kalapot.
Babér helyett kapni csörgő bohóc-sipkát,
jó pénzért megmondják saját sorsunk titkát.
Aztán újabb hiányt reklámoz az érdek,
gyémántunkért kínál, üveg gyöngyöcskéket.
Villogó plakátja nem fogja mondani:
„hamis ez a vásár, nem kell tolongani.”
Emlékszel-e még a hajdani ifjúra,
holnapot álmodó, tűztől lobogóra,
aki bizton tudta, mit szeretne tenni,
s bátor szívvel tudott szívből lelkesedni?
Tőle kérdezd, talán emlékszik mennyit ért,
amikor még hitét nem adta semmiért.
Próbálj rátalálni a nagy zsibvásárba’,
míg bele nem őrül Bábel zavarába!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
