Kristófné Vidók Margit: A lélek hangja



Valami különös zene éled,

a lelkemben szólnak dallamok,

minden öröm, és fájdalom,

itt vonaglik a vállamon.

Búgva, zúgva életre kelnek,

lehetnének égi kürtök,

átölelnek, körbevesznek,

hullámhangban elmerülök.

Halkan zsongó folyamukban,

él a lélek betűt formál,

lehet tenger, kavicssziget,

színeket ölt hideg márvány.

Jöjj, közelebb halld a hangját,

nem tagadja meg önmagát,

száz változás nyomot hagyhat,

csendben munkál, húrja pattan.

Gyötrelmemnek bús dala zeng,

meghallják-e majd valahol,

vagy eltiporják könyörtelen,

és emléknyom lesz egy csillagon.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!