Valami különös zene éled,
a lelkemben szólnak dallamok,
minden öröm, és fájdalom,
itt vonaglik a vállamon.
Búgva, zúgva életre kelnek,
lehetnének égi kürtök,
átölelnek, körbevesznek,
hullámhangban elmerülök.
Halkan zsongó folyamukban,
él a lélek betűt formál,
lehet tenger, kavicssziget,
színeket ölt hideg márvány.
Jöjj, közelebb halld a hangját,
nem tagadja meg önmagát,
száz változás nyomot hagyhat,
csendben munkál, húrja pattan.
Gyötrelmemnek bús dala zeng,
meghallják-e majd valahol,
vagy eltiporják könyörtelen,
és emléknyom lesz egy csillagon.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
