Kristófné Vidók Margit címkéjű bejegyzések megjelenítéseMindet mutat
Kristófné Vidók Margit: A lélek hangja
Valami különös zene éled, a lelkemben szólnak dallamok, minden öröm, és fájdalom, itt vonaglik a vá…
Tovább »
Kristófné Vidók Margit: Türkizcsillanás
Régi emlékeket őrző sétányon, merengőn nézek vöröslő szirteket, rájuk hajol védőn az égi fátyol, s…
Tovább »
Kristófné Vidók Margit: Kövek harca
Mintha ember építette volna, hogy megállítsa a vad vágtatást, zúgó víz csapódik torlaszokra, mohá…
Tovább »
Kristófné Vidók Margit: Bűnös szenvedély
Még egy utolsó dobás biztatom magam, hallom koppan a pohár perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, …
Tovább »
Kristófné Vidók Margit: Hangok nélkül
Különös világ az én világom, fénnyel-teli; hangja nem hallható, sejtelmes mélységeit bejárom, itt a…
Tovább »
