Kristófné Vidók Margit: Türkizcsillanás


Régi emlékeket őrző sétányon,

merengőn nézek vöröslő szirteket,

rájuk hajol védőn az égi fátyol,

szívdobbanásom más ütemre lüktet.

Szikrázó fényben türkiz tenger csillan,

itt megnyugszik lelkem; álmodni merek,

hófehér fövenyen napsugár illan,

mélykék vízbe merül, aranylón lebben.

Égi szépet őriz a végtelen kék,

reményt táplál a víz halványzöld színe,

eggyé olvadva már türkizként ível.

Tiszta, békés most a világegyetem,

a csend zöld és kék színeket hintáztat,
Isten küld balzsamot fáradt pillámra.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!