Régi emlékeket őrző sétányon,
merengőn nézek vöröslő szirteket,
rájuk hajol védőn az égi fátyol,
szívdobbanásom más ütemre lüktet.
Szikrázó fényben türkiz tenger csillan,
itt megnyugszik lelkem; álmodni merek,
hófehér fövenyen napsugár illan,
mélykék vízbe merül, aranylón lebben.
Égi szépet őriz a végtelen kék,
reményt táplál a víz halványzöld színe,
eggyé olvadva már türkizként ível.
Tiszta, békés most a világegyetem,
a csend zöld és kék színeket hintáztat,
Isten küld balzsamot fáradt pillámra.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!