Még egy utolsó dobás
biztatom magam,
hallom koppan a pohár
perdül a kocka.
Szívem torkomban dobog,
kezem ökölbe;
miközben fohászkodom,
nézem bűvölten.
Ereimben száguldó
szenvedély lobog,
ez vagyok én; áruló
csökönyös, konok.
Hányszor fogadtam hévvel
nincs játék, kocsma,
mégis újra betértem,
játszottam lopva.
Egyetlen derűs estém
darabokra tört,
zakatolt, zúgott elmém,
veszteség gyötört.
Torkomon hurok feszült,
s mindez nem elég,
életem mélybe merült,
káosz; üresség.
Gyönyörűen elképzelt
életút elszállt,
ragyogás, fény a pénzen,
vonzza a prédát.
Én csak eszköze voltam
ördögi tervnek,
perdült, fordult a kocka,
elvesztem benne.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
