jelige: domik
(a)Nappal
vissza. visszahúzódsz. a föld mögé szikrafény süllyed.
parázs lüktet a véres szemhatár előtt. ledőlt emlékezést cipelsz.
vonszolsz esteledést. egy sokkal nyugodtabb oldalt
mutatsz a túloldali lángolásnak, és melegedre lekaszált
fű száll. langyos szeled ölelgeti. kezed, leszakadt szirmokat dédelget.
tenyeredbe édes keresztlányod ejti az éjt. elhagyott rózsaszínű hajgumi
után síró galambhuhogás. megrogyasztott térd. a vén
kaszáló feje a vállára csuklik a szerszámnyélen támaszkodva,
mintha nyomnád a tarkóját, hogy haljon el vele együtt az ébrenlét.