MVDH társalgó // Interjú B. Tomos Hajnallal




A szerző rövid bemutatkozása:

1957 telén láttam meg a napvilágot, a Brassó melletti Négyfaluban. Szülővárosomban érettségiztem, majd külkereskedelmi technikumot végeztem Bukarestben.Később közgazdász diplomát szereztem és management szakterületen mesteriztem. Első versemet a Brassói Lapok közölte 13 éves koromban, de rendszeres olvasóközelbe csak 1992 után kerültem, mint a Brassói Lapok szerkesztője és riportere. 1995 és 2001 között a Romániai Magyar Szó országos napilap tudósítója voltam. Jelenleg számos nyomtatott irodalmi lap és internetes portál közli verseimet és rövidprózáimat. Szerkesztője vagyok a Gondola on-line folyóirat “Jegyzet a napról” című rovatának. Eddig 15 kötetem jelent meg, mely közül öt rövidprózát és interjút, a többi verseket tartalmaz. 2020-ban egyike voltam az Előretolt helyőrség, a Literara-túra Kiadó, valamint a Liget folyóirat által meghírdetett alkotói pályázatok nyerteseinek. Nyugdíjazásomig középiskolai tanárként kerestem kenyerem.

 – Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad?  Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?

– Természetesen az elemi iskola olvasókönyvében kerültem először kapcsolatba a versekkel, de már akkor nem láttam értelmét “kívülről” megtanulni őket, s aztán az osztály előtt „felmondani”…, ahogy az én gyermekkoromban ez szokás volt. Ollvasni azonban nagyon szerettem, elmélyülni mondanivalójukban, úgyszólván saját nyelvemre fordítani és ízlelgetni stílusukat, nyelvezetüket.     Talán azért írok zömmel verseket, mert mindig is a rövid, lényegre törő kifejezésmód híve voltam   és ez tetten érhető prózai alkotásaimban is. (Az  eddig megjelent prózaköteteim, tárcákat és humoros egyperceseket tartalmaznak).  Ami az alkotás „mikéntjét”, a versek stílusát illeti, senkit sem tekintek  mesteremnek, olyan értelemben, hogy modellként szolgált volna nekem, “eltanultam” volna tőle a költészet csínját-bínját. Néha azonban „megkapott” egy-egy vers hangulata  s valószínű a későbbiekben tudat alatt érvényesült is hatása,  rányomta bélyegét valamelyik versemre.

 – Milyen hatások formálták költői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között születnek verseid?

 – Úgy gondolom, nálam spontánul alakult ki a verseimre jellemző sajátos stílus. Általában előbb megszületik az ötlet, a vers „magja”, mely köré fokozatosan  „felépül” a mű, mint ahogy a szobrász is kezdetben csak „felhordja” az anyagot a vázra. Utána persze, még sokáig csiszolgatom, keresem a legmegfelelőbb kifejezéseket és rímeket, tökéletesítem az összhangot meg  a képi világ alakzatait, színeit. Nos, az ilyen vers csak a látásnak és láttatásnak kedvező közegben születhetik meg. Ezért legtöbbször éjszaka, a klasszikus  papírfecnikre vázolom fel a „nyersanyagot”, hogy el ne illanjon az ihlet és csak utóbb kerekítem „készre”, ami nem azt jelenti, hogy valaha is írtam volna tökéletes verset, olyat, amit nem lehetne újabb gondolatsorral bővíteni, vagy teljesen más ötlet szerint korrigálni.

 – Hogy látod, mi a költő feladata ma?

 – A mai költő feladata a mindenkori KÖLTŐÉ: nyitott szemmel járni, ne csak nézni, hanem látni is, ne csak látni, hanem láttatni mindazt, amit talán  az élet buktatóival vesződő „közember” nem észlel, elsiet mellette. És  mindenek előtt, az igazat mondani, még ha nagyon drágán is kell fizetnie érte. Egyébként a vers csak szép szavak halmaza lenne, értéktelen kacat, akár a csillogó-villogó talmi ékszer.

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – Véleményem szerint egyre élesebben kezd kirajzolódni a határ  profi,  amatőr és  dilettáns költők között, ami nem azt jelenti, hogy például a magát profinak elkönyvelt alkotó nem írhat néha csapnivaló verset, vagy az amatőr alkotása adott esetben nem múlja felül a profit. Mondjuk ki világosan: gyakran a két kaszthoz való tartozást (eltekintve felkészültségtől, tapasztalattól, kapcsolatoktól stb.) a kenyérkeresés húsba vágó kényszere dönti el. A profinak meg kell élnie az írásból / szerkesztésből , az amatőr pedig „civil” munkahelye mellett megengedheti magának, hogy akkor írjon, amikor erre késztetést  érez.
 Ami a publikálási lehetőségeket illeti, azt tapasztalom, hogy a nyomtatott sajtóban, inkább csak a profi tollforgatók művei kapnak helyet, ami –ha nem a minőség kárára törnénik- részben jogos is, hiszen ezeknek a költőknek, íróknak, publicistáknak, kritikusoknak lényegében a honoráriumokból kell megélniük és eltartaniuk családjukat, feltéve ha nincs valami mellékes keresetük. Ezekben a publikációkban az amatőr alkotó évente legfennebb kétszer-háromszor kerül olvasóközelbe, hiszen ő úgyis „csak kedvtelésből ír”, nincs ráutalva a folyóiratok honoráriumára. Lényegesen más, egyes portálok esetében szinte korlátlan a publikálási lehetőség az on-line folyóiratok esetében. Ennek az a hátulütője, hogy gyakran közölnek silány, esztétikai szempontból értéktelen irományt is, ami negatívan befolyásolja az „irodalomfogyasztók”, főleg a serdülő és fiatal olvasók  ízlését.
 Igen, szoktam kortárs kulturális eseményekre járni, már arra a kevésre, amit egy szórványban elterülő, alig párezer magyarajkút számláló, aprócska város (Négyfalu) kínál. Még a legközelebbi nagyvárosban, Brassóban is csak egyetlen közművelődési egyesület működik, mely jobb esetben hetente egyszer ad teret kiállításnak, könyvbemutatónak, zenés-táncos rendezvénynek, vagy éppen versmondó versenynek. Ilyen körülmények közt, sajnos szervezett alkotói közegről, irodalmi társulatokról álmodni sem lehet.

 – Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legjújabb vagy soron következő köteted koncepciója?

 – Eddig 15 kötetem jelent meg, közülük tíz verset, a többi rövidprózát és interjút tartalmaz. Legutóbbi kötetem, a Szóról szóra     című, mely idén, júniusban jelent meg, erdélyi és magyarországi írókkal, költőkkel, néprajzosokkal készített interjúimat tartalmazza. Jelenleg az utóbbi két év versterméséből készítek válogatást egy következő kötet számára.

 – Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?

 – Nagyon nehéz alkotónak bármilyen téren tanácsot adni, hiszen ő mindentől függetlenül önmagát próbálja hozni, saját érzelmeit átadni az olvasónak. Aki pedig a versírást belülről jövő, leküzdhetetlen kényszernek érzi, előbb-utóbb megtalálja a közlés nála leginkább beváló módszerét, eszközeit is. Ez utóbbiak pedig annál értékesebbek, minél inkább képesek kifejezni az illető alkotó gondolatvilágát netán jellemezni versbeszédét. Ami a mai költő  érvényesülését illeti, szerencsére (vagy sajnos), kezdve attól a társadalmi-kulturális közegtő, amelyben alkot, egészen a rendelkezésére álló, vagy megszerezhető anyagi  háttérig nagyon sok faktor befolyásolhatja. S akkor még nem említettem a nagybetűs Véletlent,       (vagy nevezzük szerencsének??), mely nem egyszer szinte esélytelen emberek „szárnyai alá nyúlt” és a siker felé röpíti őket. De tapasztalatból mondom, költészet terén az istenadta tehetség nélkül, legfeljebb magunkkal elégedett dilettánsokká válhatunk.


A szerző legújabb versei oldalunkon:


Létadós Már egészen közelről

követel vissza

magának a por,

érezni rohadt-

krizantém-szagát. Hiába próbálom

magam újragondolni,

más-más alakban,

összefut a hátra és az előre

egy talpam alatti pontban. Szótlan vetkőzöm le

a kölcsönkapott göncöket-

(létadós vagyok mint te)

már csak meztelen szemfényem. Tüdőnyi oxigén 

küzd még

a gravitáció ellenében. Nyugovóra térek Párolog a város

izzadt aszfaltbőre,

fények szentjánosbogarai

gyűlnek útfélre,

- sorfal-katonák - Hírek, rémmesék

bombariadói halkulnak,

vasmadarak ülepednek

rejtett fészkeikre,

mint fáradt bálnák

a tengerfenékre. Hegeimről lemosom

az ijedelmek porát,

mélyen, sejtjeim

köztes terében

zsoltárok gyúlnak,

mint szelid mécsesek

az óvóhelyeken - lehunyom szemem.
A szerző további versei:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/B.%20Tomos%20Hajnal

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS