Lajtai Gábor †: Szerelemszonett



A céljaimhoz új esély a léted –
Amerre jársz, a rét virágot ád,
A tó felett ha száll az angyalének,
Te vagy, ki érti biztató szavát.

És én – ki vágyom zárszavát a télnek,
Amint aszály után a föld esőt –
Tudom, ha hívsz, örökre véget érnek
A kútbanéző, búsuló idők.

Csak állj elém, és én elébed omlok,
A múlt ködébe vesznek mind a gondok,
És meg-megáll a vágtató idő,

S ha ránk talál a hajnalóra pírja,
S vágy szavát az értelem csitítja,
Türelme ágán bíbor rózsa nő.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!