ha már kezed van,
köszönöm,
hogy megfogtad a kezemet,
tudod,
mostanában errefelé
olyan arcok hullnak
a sárba előttem,
amikről régebben úgy véltem,
fenn tündökölnek valami égen,
de se ég, se ég.
arcokból áll össze,
mi fölöttem van,
és még nem hullt le az egész.
nehéz ezt kimondani,
de nekem a kék ég,
ha sötét is,
tekintet,
mert reménykedik abban,
ha már vagyok,
legyek is,
ne csak úgy.
mert ilyen araszolások
teszik ki a Nap járását is,
mint amilyen ez az én,
aztán vannak
jobb és rosszabb napok,
de a végösszeg ugyanaz.
éj jön.
kár ezen sírni,
bár a szemet
előbb találták ki erre,
mint a távolokra.
és a kezet
a kéz miatt találták ki,
hogy másét fogja,
ahogy a szív is
páros szerv,
csak mindég
a másikban a párja.
és akkor még az ég
arcáról nem is szóltam,
mert a szó azért van,
hogy hallgatni is tudjunk.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
