Nehezen jön az álom.
A kinti lámpás világ
beszűrődik az ablakon;
világítanak a csillagok,
őrködnek felettünk, mint
meg nem született dalok.
Az utcákon és tereken
elsodort életek lépteit
visszhangozzák az éj
láthatatlan árnyai.
Útkereső lelkek
bolyonganak így
a nappalok végtelen
hosszú medrében,
ahogy tombolnak
vigaszt kereső szelek
a házak és fák felett.
Fülledt szobámban
kitartóan várom,
hogy jöjjön az álom
lázas szememre,
mielőtt még betoppan,
s elragad a holnap,
e láthatatlan idegen.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
