Szesztai Zsuzsa: Álmatlanul



Nehezen jön az álom.
A kinti lámpás világ 
beszűrődik az ablakon;
világítanak a csillagok,
őrködnek felettünk, mint
meg nem született dalok.
Az utcákon és tereken 
elsodort életek lépteit
visszhangozzák az éj
láthatatlan árnyai.
Útkereső lelkek 
bolyonganak így
a nappalok végtelen
hosszú medrében,
ahogy tombolnak
vigaszt kereső szelek
a házak és fák felett.
Fülledt szobámban
kitartóan várom,
hogy jöjjön az álom
lázas szememre, 
mielőtt még betoppan, 
s elragad a holnap, 
e láthatatlan idegen.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!