Szilasi Katalin: A rezignált hexameterei



Méhkas az égbolt, rám borul éjjel. Benne donog sok
szorgos csillag. Rab vagyok itt vagy bús idegen csak?
Látom a tájat, hallom, ahogy megmoccan a lét, de
körbekerítve palánkkal a tér, s eltűnt az idő is.
Át nem léphetem én a határt. Fáj, ám belenyugszom.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS