Szesztai Zsuzsa: Kendőt nyújtó szeretet


Hány találkozás kell
míg megtaláljuk 
azt a néhány
maradandót?

Évmilliók formálják 
a hegyek vonulatát,
nekünk néhány 
évtized jut csupán.

Találkozások sora
csiszolja a lelkünk.
Nem kell, nem lehet 
tökéletesnek lennünk!

De felépíthető-e 
újra
mi egyszer romokba
dőlt?

Tudunk-e olvasni még
a sorok között
hol rejtőzik
a csönd?

Testünk úgy 
foszlik szét,
mint tó tükrében
pillanatnyi kép.

Elesünk, egyszer végleg.
De valahányszor
megbotlunk,
tudnunk kell.

Botlások nélkül
hogy ismerhetnénk fel,
aki felemel
s velünk tart a célig?

Hány találkozás kell
míg az ember
eljut sebezhető élete
végéig?

Arcunk verejtékét 
ki enyhíti majd,
ki nyújtja át a kendőt,
ha nem a szeretet?


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS