Napok óta nem írtam
egy sort sem, pedig akartam,
elsodortak a feladatok.
Gurulnak a hetek,
mint leszaladt gyöngyszemek,
s te itt élsz gondolataimban.
Mintha tegnap lett volna,
hogy ültünk a nappali homályban
és egy pohár bor mellett
megváltottuk a világot,
vagy legalábbis úgy hittük,
hogy nekünk dolgunk van.
Valahogy minden sok most,
az elvárás, a kötelesség,
magasan a léc.
Hogy ki tette oda?
Talán én magam voltam,
a megfelelni vágyás.
Nehéz megtalálni a határt
a fontos és fontosabb között.
Nem írtam, pedig készültem írni
napok, hetek, hónapok óta.
Tudom, te is így vagy ezzel,
ahogy én a világrengeteggel,
élsz egyik napról a másikra,
megállsz pillanatokra,
s akkor bocsánatot kérsz.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
