Pókhálóba font napfény remeg,
tócsában terpeszkedik a szél,
zörög az ősz - vén lovasszekér -,
vetkőzik a méla rengeteg.
Markomban hűvös hajnal ragyog,
majd köd bújik kabátzsebembe,
ahogy lopakodik az este,
ezüstérmék fent a csillagok.
Zizzen az ág, a bokor rezeg,
és megbújik benne az álom,
fent lebbenő pegazus szárnyon
pislognak fáradt, fénylő szemek.
Rezes lábnyom egy levél itt lent,
madártoll repked kócos széllel,
messziről andalog az éjjel,
festővásznon szétfolyik a csend.
Csilingel az erdő, megállok,
és jönnek-mennek a szép őszök,
hajamba kúsznak a sütőtök
illatú édes délutánok.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
