Most még fekszik a vízen a hold,
imbolyog a fény, átszédülök a létbe,
felöltözött régi meséket hord
el a szél, de mégis elmeséllek téged.
Többet láttam az éjszakából,
mint csillag az égen...
Túl-evezett horizont-bábok,
egyszer úgy leszek, mint régen...
Zárd a kapukat, már nem találom,
egy ösvény sem ott van, ahol hagytam.
A vágy meglapulhat, s bár nem várom,
ideért hozzám, s becsapódik lágyan.
Szaladj, hol szakadék vár, vesd mellé magad,
majd megtart a lassú félhomályba bújtatott pitvar...
Betörték a tükör ajtaját, most fordult át a palack,
mely elviszi üzenetét a múltnak, hogy itt vagy!
imbolyog a fény, átszédülök a létbe,
felöltözött régi meséket hord
el a szél, de mégis elmeséllek téged.
Többet láttam az éjszakából,
mint csillag az égen...
Túl-evezett horizont-bábok,
egyszer úgy leszek, mint régen...
Zárd a kapukat, már nem találom,
egy ösvény sem ott van, ahol hagytam.
A vágy meglapulhat, s bár nem várom,
ideért hozzám, s becsapódik lágyan.
Szaladj, hol szakadék vár, vesd mellé magad,
majd megtart a lassú félhomályba bújtatott pitvar...
Betörték a tükör ajtaját, most fordult át a palack,
mely elviszi üzenetét a múltnak, hogy itt vagy!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
