Molnár-Kozma Alexandra: Kagylók


Kreatív felelősség oldódik vérembe,
elhívás súlyától mélyül az ihletfolyam.
Eret verő szökőkút a tudat rezgése,
megfejtett (r)égi kód, ami visszazuhan.
 
A múlt érrendszere mészvázas osztrigahéj,
feltört karmadarabkák válnak le belőle.
A vénámban csordogálnak a vágyak felé,
gyöngyös kagylókat kreálnak már, nem rögöket. 
 
A gyermek játszik bennem, szenvedéllyel alkot.
Gyöngyház szavakból épül kódolt kagylóvilág.
Idő érleli a beúszó sugallatot,
gyöngyöző vágy várja, hogy végre felpattintsák. 


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS