Ó, mennyit csodáltam
Jane Avril levegőbe röppenő lábait,
a fekete harisnyák körül
habzó fodrokat,
hányszor próbáltam átlopni
vásznamra a vörösen lobbanó fejtollak
s a Montmartre részeg forgatagát,
meglesni a sok dioptriás emberke
ördöngös pillantását,
amint tovasiklik a versenylovak
megfeszült nyakizmán-
de silány utánzat lett mindahány,
keszeg jelek ceruzám nyomán.
Néha persze megesik, hogy
szavakká idomul a látomás:
verssel festek röppenő lábakat
s félhomályban lüktető
vad szívtáncokat.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
){kind=link}