Rám teríti súlyos köntösét az éj,
lassan elcsitul most minden indulat.
Csillag indul, titkos mélységet kutat,
a hold pedig sárga, csillogó karéj.
Takarom magamra álompaplanom,
és csodálkozom, az álom hol marad…
Fejemben lándzsák, az elmém rongydarab.
Végül felkelek egy nyúzott hajnalon.
Az álmaim megőrzi tán a laptop,
és lesznek benne őrült, nagy kalandok,
szokatlan ötlet vagy furcsa mánia.
Segítenek majd énekek meg élcek,
hogy nappalom vidám legyen és délceg.
És leginkább ő segít… az ács fia…
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
