A ház meszelt falán legyek zsizsegnek.
Kötélre aggatott ruhák a gangon.
A hűvös este megsimítja arcom,
szerelmeket sem álmodunk ilyennek.
A fák köröttem árnyukat növesztik.
Lehajtja szép fejét a kerti rózsa.
A szirmai kinyíltak reggel óta,
de hallható, a tüske is növekszik.
A földi béke most olyan valótlan,
mesés szavakba rejtve törpe vágyat.
Az ember álca lett a maszkabálban.
Az őszi este télbe tart, s a hóban
csak összetett kezek a száraz ágak.
A méla csönd mögött lehet, halál van.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
